Az ésfordítva podcast az ikonikus Ablak-Zsiráf gyermeklexikon szavaira építve hoz friss és gondolatébresztő tartalmat. Minden epizód egy-egy kulcsszó köré szerveződik, melyen keresztül a társadalom, a kultúra és közös ügyeink aktuális kérdéseit járja körül. Ismerjétek meg a műsort!

Honnan jött az ötlet, hogy rádióműsort csináljatok, hogy indult a kollaboráció a rádióval?
Misi: Én személy szerint már évek óta dédelgetem, hogy kellene valamilyen közéleti-kulturális témában podcastet csinálni.

Dominik: A rádióműsor ötlete meg az egyetemi évek alatt merült fel bennünk, mivel osztálytársak voltunk az SZFE drámainstruktor szakán Misivel és volt egy ésfordítva név alatt futó chatünk, ahol rengeteg trash meg mindenféle témázás ment. Ebbe egyébként Antal Bálint osztálytársunk is beletartozott, de ő időközben a Telex újságírója lett és nem engedték ki a laptól, így ketten vágtunk neki. Valamelyik kocsmai beszélgetés során pedig Bence Bettinával – a Lahmacun egyik szervezőjével – és szóba jött ez a műsor ötlet és mondta, hogy a Lahmacunnál tárt karok várnak minket, így nem volt kérdés, hogy megpróbáljuk. A lehetőségért a mai napig hálásak vagyunk, a Lahma nélkül valószínűleg ez az ötlet tényleg csak ötlet marad.

Miről szól a műsor? Mire számíthat egy hallgató, ha odakapcsol a műsorra?
D: Ha az ésfordítvát hallgatod, akkor valószínűleg egy baráti beszélgetésre bukkansz, ami elég szabadon, asszociatív módon folyik, akár csak egy élő beszélgetés. Nem sokat szerkesztünk a mondandónkon, eléggé őszinték vagyunk, de igyekszünk reflektálni is magunkra. Nem vagyunk szakértői azoknak a témáknak, amikről beszélünk, de pont emiatt élvezzük, mert olyan kérdéseket boncolgatunk, amik érdekelnek minket, van véleményünk, de a hétköznapokban keveset beszélünk róla és, ezért van egy közös felfedezés, vélemény megosztás, adott esetben vita is. Azt reméljük, hogy a hallgatók is ebbe a szabad gondolkodásba kapcsolódnak bele.

M: Próbálunk egy-egy szón keresztül minket érdeklő témákról beszélni. Mivel elég tág a válogatás, főleg a szavak random sorsolása miatt, így általában egyáltalán nem lehet tudni, hogy egy adott műsor éppen miről fog szólni. Minden szó mögött számtalan asszociáció rejtőzhet, mi vállaltan nem értünk mindegyik témához. Laikusok vagyunk, akiket sokminden érdekel, ami pedig nagyon érdekel minket, annak utána is nézünk, ennek valamifajta hibridje lesz végül a műsor.

Mit jelent a műsor címe?
M: Próbálunk mindent kicsit kifordítani a saját értelmezéséből, megvizsgálni több oldalról is. Magának a névnek az eredete kettős: egyrészt, egy évekkel ezelőtti színészinterjú egy részlete, mely aztán az intrónkban is megjelenik, másrészt pedig egy, az egyetem alatt alakult baráti társaság group chatjének is ez a neve. Aztán maradtunk ennél, mert tetszett nekünk, elég tágan értelmezhető és a próbálkozásainkat a dolgok természetének más oldalról való vizsgálatával is elég jól lefedi.

D: Kicsit önironikus is a cím, hiszen tudjuk, hogy néha hülyeségeket beszélünk. Minden igaz, de mégsem és fordítva.

Kik vannak a show mögött?
M: Én jelenleg szabadúszó dramaturgként tevékenykedem, elsősorban szövegekkel dolgozom. Nem sokat készülök a műsorokra, mert így érzem igazán autentikusnak a saját jelenlétemet és hozzászólásaimat. Persze, aminek kell, annak utánanézek, de általában a flow-ra bízom magam. Aztán az utómunka során meg én vágom készre az adásokat.

D: Én a social media felületeket kezelem, minden másról pedig közösen hozunk döntéseket.

Mit fontos tudni rólatok?
M: Szerintem nincs olyan, hogy valamit “fontos tudni”. Olyan van, hogy valamit jó, ha az ember tud, de ez velem kapcsolatban nincs így. Nincsenek ilyen elvárásaim, hogy rólam aztán bárki is tudjon bármit. Ami talán érdekesség lehet, hogy annak idején, mikor az SZFE-n néhány évvel ezelőtt volt egy diáklázadás, egyetemfoglalás, akkoriban én voltam az egyetem Hallgatói Önkormányzatának elnöke. Intenzív időszak volt, de ezt nagyon ritkán szoktam direkt tematizálni, az adásokban is csak érintőlegesen jött szóba. Ez is inkább érdekesség, mint fontos tudnivaló.

D: Mindketten színházzal foglalkozunk, én színházpedagógusként és rendezőként dolgozom. Ez sokszor fel is jön az adásokban. De alapvetően mindkettőnk érdeklődési körét erősen meghatározza a kulturális élet és a politika helyzete.

Milyen zenei irányzatot képvisel a műsor?
D: Nincs kifejezetten zenei irányzat. Az adásokban nagyon vegyes műfajú zenéket szoktunk berakni. Inkább mindig az adott téma dönti el, hogy milyen zenéket pakolunk be.

M: Nagyon tág, mert Dominikkal teljesen ellentétes a zenei ízlésünk, van is erről egy adásunk. Én a magyar alternatív zenei szcénában mozgok otthonosan, magam is ilyen zenekarokban játszottam korábban. De általában az egyes témákat igyekszünk azokhoz vagy szövegben vagy hangulatban passzoló zenéket válogatni.

Hogyan készülnek az adásborítók?
M: Egy nagyon kedves grafikus ismerős, Selmeczi Dorottya a negyedik adás környékén csatlakozott a műsorhoz, és felajánlotta, hogy elkészíti nekünk a grafikai anyagot. Általában, mikor kiderül, hogy mi lesz a következő adás szava, Dorci már megkapja tőlünk, így a felvétel után nem sokkal már gyönyörködhetünk is az elkészült művekben. Én nagyon szeretem, mert jól reflektál a tematikánkra is, jól is néz ki és tetszik, hogy minden adásnak saját coverje tud lenni.

D: Nagyon hálásak vagyunk neki, hogy kitalálta és megcsinálta nekünk a designt és, hogy minden adáshoz külön készül is egy borító.

Ámen brék vagy 4/4?
D: 4/4

M: Ha zenészként nézem, akkor ámen brék, sokkal különlegesebb, nagyobb kihívást jelent. Hallgatóként viszont a 4/4-ben szocializálódtam, bár mostanában próbálkozom ilyen téren is tágítani a saját horizontomat a kicsit furább, megszokottól eltérőbb hangzásvilágok felé.

Rendező vagy dramaturg?
M: Én dramaturg vagyok, és nem is ambicionálok mást. Néha eszembe jut, milyen lenne rendezni valamit, de én ehhez túl gyáva vagyok.

D: Rendező és dramaturg.

Pepsi vagy Cola?
D: Egy jéghideg Pepsi Coca-Cola.

M: Nekem majdnem mindegy, egyébként egy időben rákaptam a Pepsire, sokkal karamellesebb az íze, édeskésebb – de valójában szinte teljesen mindegy, nem vagyok egy rendszeres kólafogyasztó, szóval azt iszom, amit elém raknak.

Tegyél fel egy kérdést magadnak, amire az a válasz, hogy “lahmacun”
D: Mit ettél, akkor amikor Azerbajdzsán fővárosában Bakuban jártál?

M: Melyik rádió stúdiójában vagy abban az időpontban, amit a legjobban vársz a héten.

Milyen vendégeket terveztek még behívni?
M: Épp a napokban ültünk össze megtervezni a műsor jövőjét, összeírtunk egy álomválogatottat, folyik ennek a szervezése. Mindketten nyitottak vagyunk arra, hogy minél szélesebb merítésből hívjunk embereket, ezt inkább az limitálja, hogy mi magunk kikhez érünk el, kiket ismerünk, vagy hogy mit akarunk egy-egy adásból kihozni? Én személy szerint elég nyitott embernek tartom magam, szóval lényegében bárkit szívesen látok magunk között, és ha összejönnek a terveink, akkor erre lesz is példa a következő évadtól.

D: Rengeteg tervünk van, ősztől megtoljuk a szekeret.

Mi történik, ha az abc végére értek?
M: Ezt még nem tudjuk, egyelőre az egymás közti egyezségünk úgy szól, hogy az ABC-t fixen végigbeszéljük. Hogy hova fejlődik a formátum, vagy mi magunk hova akarjuk ezt kifuttatni, arra még nincs vonatkozó terv, vagy amik vannak, azok annyira kezdetlegesek, hogy én nem érzem úgy, hogy beszélnék róla.

D: Még nagyon sok ötletünk van, hogy mifelé vigyük tovább a műsort, de addig még szeretnénk kitapasztalni a jelenlegi formájában, hogy miben vagyunk jók, mi hogy működik. Azért teljesen kezdőként ez egy tanulási folyamat is számunkra és szeretnénk folyamatosan fejleszteni a visszajelzések és a saját mércénk szerint.

Hallgasd szombatonként 14 órától!
Archív adások linkje: https://lahmacun.hu/shows/esforditva

Lahmacun News

ésfordítva interjú!